Szent
Rita 1381 körül született. Lelke már fiatal korában Istennel
töltekezett, szülei házában szemlélődő, valóságos remete életet
élt. Egyedül csak Istennek akarta szentelni életét. A Gondviselés
azonban más élethivatásra is kiszemelte. Szülei tanácsára
házasságra lépett. Férje nehéz természetű, hirtelen haragú ember volt, aki sokszor bántalmazta feleségét. De a férj a nemes lelkű
feleség mellett lassanként megváltozott, és bűnbánó lélekkel Istenhez
tért. Házasságukat Isten két fiúval áldotta meg. Férjét haragosai
meggyilkolták, két kisgyermekét a jó Isten magához szólította. Rita
özvegyen, árván maradt, csak az Istent érezte maga mellett. Bejutott az Ágoston rendi apácák casciai kolostorába. Itt a
szemlélődésnek és az irgalmasság lelki és testi cselekedeteinek
szentelte életét. Egyetlen vágya volt: együtt szenvedni a
töviskoronás Krisztussal. A töviskoszorús Krisztus jegyese lett,
akit az égi Vőlegény töviskoronájának egy homloksebével jegyzett el.
15 éven át, haláláig viselte Rita a sebet. 66 éves korában, 1457
körül halt meg. 1737-ben boldoggá, 1900. május 24-én szentté avatták.